A kötött daraboknak a blokkolás adja meg a végleges méretét és formáját, ennek köszönhetően egyenletesebbek lesznek a szemek és a szélek is.

Mindig varrás előtt blokkoljunk, kivéve természetesen, ha egyben kötött modellről van szó. A külön darabokból készülő modelleket általában érdemes összeállítás előtt blokkolni, mert így könnyebb pontos méretre és formára igazítani az egyes részeket.

Blokkolni vízzel vagy gőzzel lehet (itt jön képbe a vasaló), hogy melyiket érdemes választani, az a fonal anyagától függ. Ezért is fontos megtartani a fonalak átkötőjét: az alapanyag összetétele mellett kezelési utasításokat is találsz rajta (pl. vasaló vagy áthúzott vasaló).

Amennyiben nem vagy biztos abban, hogy a kötött darab jól reagál a nagyobb hőre, a „balesetek” elkerülése érdekében inkább vízzel blokkoljunk.

A blokkolással még változtathatsz az elkészült darab formáján és méretén is, de hogy mennyit, az nagyban függ a fonal anyagától, valamint attól, hogy milyen lazán kötött darabról van szó: minél lazább, annál rugalmasabb és formálhatóbb.

Az anyagot tekintve a legjobban alakíthatók a természetes alapanyagú fonalak a gyapjúk, a mohair fonalak; a természetes szálak összekapaszkodva formatartóak maradnak száradást követően. Egész jól reagálnak a blokkolásra a gyapjút tartalmazó kevert szálú fonalak is.

Nagyon óvatosan bánjunk a pamuttal, mert elveszítheti a rugalmasságát, formáját, ha nem vagyunk elég körültekintőek. A pamut nedvesen könnyen megnyúlhat, ezért nem szabad túlfeszíteni. A szintetikus fonalakból készült darabokat pedig nagyon nehéz más formájúra blokkolni, mint amilyen már a kötéssel kialakult.

A legtöbb, amit tehetünk a nem blokkolható anyagokból készült kötött darabokért, hogy fektetve, formára igazítva szárítjuk.

Figyelem! A rugalmas mintákat, pl. a patentmintával kötött részeket ne tűzzük ki formára, különben elveszíthetik a rugalmasságukat.

BLOKKOLÁS VÍZZEL

Kétféleképpen történhet a blokkolás: vízbe áztatva vagy csak vízzel permetezve a kötött darabokat.

Szárazon egyszerűbb a kitűzés, azonban minél komolyabb változtatásokat szeretnénk elérni a kötött darabon, annál ajánlottabb a vízbe áztatás.

Blokkolás előtt:

Blokkolás után:

A blokkoláshoz megfelelő felületre van szükségünk, ami elég nagy ahhoz, hogy elférjenek rajta a kötött darabok, bírja a nedvességet és a gombostűket; lehet használni szivacsos alátétet vagy akár megfelelő méretű törölközőt.

Blokkolás vízbe áztatással

A kötött darabokat rövid időre áztassuk hideg vízbe, majd a felesleges vizet nyomkodjuk ki belőle, legjobb, ha törölközőbe csavarva nyomkodjuk ki. Semmiképpen ne facsarjuk! A nedves kendőt igazítsuk formára, enyhén meg is feszíthetjük a nagyobb méret eléréséhez. Tűzzük ki gombostűkkel, olyan közel egymáshoz, hogy közöttük ne pöndörödjön be a kötés széle, és a mintának megfelelően. Ezután hagyjuk teljesen megszáradni a kitűzött darabokat.

Blokkolás vízzel permetezve

A kendőt szárazon igazítjuk és tűzzük ki gombostűkkel a megfelelő méretre és formára. Ezután permetezzük be vízzel, és hagyjuk teljesen megszáradni.

BLOKKOLÁS GŐZZEL

Fontos tudni, hogy a vasaló maga nem érintkezhet a kötött darabbal! Tegyél egy ruhaanyagot a kötött darab és a vasaló közé.

A fonalak átkötőjén a kezelési utasításoknál figyeld a vasaló jelet! Kétféle vasaló piktogrammal találkozhatsz: vasaló vagy áthúzott vasaló a jelentésüket nem nehéz kitalálni.

A blokkolás nem csodaszer – de sokat számít

A blokkolás nem arra való, hogy egy rossz méretű darabot „megmentsetek”, hanem arra, hogy a kész kötött vagy horgolt munka felvegye a végleges formáját, a szemek rendeződjenek, a szélek kisimuljanak, és a minta szépen kirajzolódjon.

Különösen látványos lehet:

• csipke- és azsúrmintáknál,
• kendőknél és stóláknál,
• gyapjú- és mohairfonalaknál,
• több darabból összeállított ruháknál,
• olyan kötéseknél, ahol fontos a pontos méret és forma.

A próbadarabon is érdemes kipróbálni, hogyan reagál a fonal a nedvességre és a formázásra. Így még a teljes munka elkészítése előtt kiderülhet, mennyit lazul, nyúlik vagy rendeződik az anyag.

Anyagonként másképp viselkedik

A blokkolás módját mindig a fonal összetételéhez és kezelési útmutatójához igazítsuk.

Gyapjú és mohair: általában szépen reagál a nedves blokkolásra, a szálak rendeződnek, a csipkeminták pedig látványosan kinyílhatnak.

Pamut: jól formázható, de nedvesen nehezebb és könnyebben megnyúlhat, ezért óvatosan igazítsuk méretre, és mindig fektetve szárítsuk.

Kevert fonalak: attól függően viselkednek, melyik alapanyag dominál bennük.

Szintetikus fonalak: vízzel általában kevésbé alakíthatók. Hővel különösen óvatosan bánjunk, mert a túl magas hőmérséklet tartósan megváltoztathatja a szál szerkezetét.

Ha bizonytalan vagy, először mindig egy próbakötésen teszteld a választott módszert.

Kitűzésnél se feszítsük túl

A blokkolásnál a cél nem az, hogy mindenáron a lehető legnagyobbra húzzuk a darabot.

A kész munkát a kívánt formára és méretre igazítsuk, ügyelve arra, hogy a szélek egyenesek, a minta pedig szabályos legyen. Csipkekendőknél természetesen erősebben ki lehet nyitni a mintát, míg patentnál és más rugalmas kötéseknél inkább hagyjuk meg a természetes rugalmasságot.

A blokkolás után a darabot teljesen meg kell szárítani, és csak ezután vegyük ki a tűket vagy mozdítsuk el a helyéről.

A szép befejezés is része a kézimunkának

Sokat beszélünk a fonalválasztásról, a kötésmintáról és a technikáról, pedig az utolsó lépések legalább ennyire fontosak.

Száleldolgozás, blokkolás, összeállítás, szélek kialakítása – ezek azok az apró befejező műveletek, amelyek sokszor igazán rendezetté teszik a kész munkát.

Kapcsolódó segítség:

Szélszem és zsinóros szél – ahogy én kötöm

I-Cord lezárás, zsinóros befejezés, zsinóros szél

A blokkolás az a pont, amikor a kötés lekerül a tűről – és valóban kész darabbá válik.

Gyöngyvér