Búcsuzik a Kötött kedvenceink– hat évad, ami a szívemhez nőtt

Vannak projektek, amelyek egyszer csak munkából történetté válnak. A Kötött kedvenceink nekem ilyen volt.

A magazin története még 2011-ben kezdődött, én pedig 2020-ban vettem át a kiadását. Innentől hat évadon keresztül lett része a mindennapjaimnak: modellek, fonalak, fotók, leírások, szerkesztés, határidők, nyomda – és persze az az izgalom, amikor egy új lapszám végre kézbe vehetővé vált.

Most ennek a történetnek vége. A 2025 ŐSZ–TÉL dupla szám lett az utolsó Kötött kedvenceink magazin, új lapszám már nem jelenik meg.

Hat évad közelről

Egy magazin kívülről nézve néhány tucat oldalnyi kötött és horgolt modell. Belülről viszont nagyon sok ember munkája, döntés, szervezés és felelősség.

Az elmúlt hat évben rengeteg modell ment át a kezemen. Válogattam, szerkesztettem, fonalat kerestem, leírásokat ellenőriztem, próbáltam úgy összeállítani a lapszámokat, hogy a kezdőbb és a tapasztaltabb kézimunkázók is találjanak bennük valamit, amiért érdemes elővenni a kötőtűt vagy a horgolótűt.

Szívemnek kedves projekt volt.

És éppen ezért nem könnyű azt mondani rá, hogy vége.

Ugyanakkor aki valaha készített rendszeresen nyomtatott magazint, tudja, mennyi láthatatlan teher van egy-egy elkészült lapszám mögött. Amióta már nem nyomja a vállamat a következő megjelenés felelőssége, érzem ennek a megkönnyebbülését is – miközben maradt utána egy furcsa űr.

A kettő egyszerre igaz.

A magazin megszűnik, a minták nem

A kézimunka egyik szépsége, hogy nem minden öregszik vele együtt.

Egy tíz évvel ezelőtti pulóver lehet ma is gyönyörű. Egy jó csipkeminta nem lesz kevésbé érdekes attól, hogy régi magazinban jelent meg. Egy kardigánt megköthetsz más színben, más fonalból, rövidebbre vagy hosszabbra alakítva, és máris egészen más darab születik belőle.

Ezért szeretem a régi kézimunka-magazinokat.

Nem egyszer használatos kiadványok. Inkább mintatárak és ötlettárak, amelyekhez évekkel később is vissza lehet nyúlni.

Sőt, gyakran éppen egy régebbi modell indít el valami újat: nem pontosan azt kötjük meg, amit a képen látunk, hanem észrevesszük benne azt a szabást, mintát vagy részletet, amelyből aztán megszületik a saját változatunk.

Kezdőknek is?

A Kötött kedvenceink lapszámaiban jellemzően kezdők számára is elkészíthető modellek szerepelnek a bonyolultabb darabok mellett.

Fontos azonban, hogy a magazin nem kötőiskola. A kötés alapjait nem tanítja meg az első szemtől kezdve, hanem egy modell elkészítéséhez adja meg a szükséges információkat: a munkafolyamatot, méretezést, jelmagyarázatokat, mintarajzokat, szabásmintákat és az elkészítés lépéseit.

Ha valamelyik technika még ismeretlen, a Kössünk lányok Kötés alapok anyagai segíthetnek mellé.

A régi lapszámok tovább élnek

Attól, hogy új Kötött kedvenceink már nem készül, a korábbi lapszámok természetesen nem tűnnek el.

A még elérhető magazinokat és lapcsomagokat a Fonalparadicsom webáruházban a készlet erejéig továbbra is meg lehet vásárolni.

Vannak közöttük egészen régi lapszámok is. Én pedig örülök annak, amikor egy több évvel ezelőtti magazin új gazdához kerül, és valaki most fedezi fel benne azt a modellt, amely mellett más annak idején talán egyszerűen továbblapozott.

Ha egy lapszám már végleg elfogyott, akkor sem feltétlenül kell lemondani róla. Érdemes antikváriumokban, kézimunkás csoportokban és online piactereken keresni – a régi magazinok időről időre újra felbukkannak.

Nem kidobni való múlt, hanem használható örökség

Szeretném, ha a Kötött kedvenceink nem egyszerűen egy megszűnt magazinként maradna meg.

Sokkal inkább egy másfél évtized alatt felépült kézimunkás archívumként, amelyben rengeteg modell, ötlet és inspiráció vár arra, hogy újra elővegyük.

Az én hat évadom ennek a történetnek csak egy része volt – de nagyon személyes része.

Sok munka, sok felelősség, néha rengeteg idegeskedés, máskor pedig az a különleges öröm, amikor végre ott van előttem a kész lapszám, és tudom, hogy néhány nap múlva már valaki más is lapozgatja.

Most már nincs következő szám.

De vannak még magazinok a polcon, vannak modellek, amelyeket még nem kötöttünk meg, és vannak ötletek, amelyek talán csak évekkel a megjelenésük után találják meg azt, akinek éppen szüksége van rájuk.

A Kötött kedvenceink tehát búcsúzik – de a benne őrzött minták története még egyáltalán nem ért véget.