Bontani is tudni kell – és azt is, mikor kell
Kötni megtanulunk. Aztán előbb-utóbb arra is rájövünk, hogy bontani is tudni kell.
Nem hangzik olyan lelkesítően, ugye?
Pedig a bontás nem kudarc. Sokszor éppen annak a jele, hogy már látod, mi nem jó, és tudod, hogy ennél jobbat is tudsz készíteni.
A nehezebb rész nem is maga a bontás.
Hanem időben eldönteni, hogy bontani kell.
„Látom, hogy nagy lesz… de már olyan sokat megkötöttem”
Ismerős?
Már az első húsz centinél gyanús, hogy ez a pulóver nem egészen az a méret lesz, amit terveztél.
Kicsit nagy.
Na jó, elég nagy.
De hátha jó lesz.
Majd összehúzódik.
Majd mosásnál.
Majd blokkolásnál.
Majd egyszer csak csoda történik.
Közben haladsz tovább, mert már olyan sokat megkötöttél, hogy sajnálod lebontani.
Van egy rossz hírem.
Minél tovább kötsz, annál többet kell majd bontanod.
Persze lehet, hogy nem rögtön. Először parkolópályára kerül a munka. Aztán egy kosárba. Végül a szekrény mélyére, ahol hónapokig nagyon türelmesen várja, hogy egyszer mégis elismerd:
ezt bizony vissza kell bontani.
Lehet, hogy megúsztad a próbakötést.
De egy fél pulóvert próbakötésnek azért kissé túlzásnak tartok. 🙂
Van, aki még ennél is kitartóbb:
köt – bont – köt – bont – köt…
Pedig sokszor már az első néhány centiméter megmondta volna a választ.
Ha ruhadarabot kötsz, a pontos méretvétel, a kívánt kész méret meghatározása és a próbakötés rengeteg felesleges bontástól kímélhet meg. A méretvételről részletesen olvashatsz a Méretvétel, KÖTÉS A-TÓL Z-IG bejegyzésben, a szükséges szemszám kiszámításához pedig ott van a Hány szemre kezdjem? Hármasszabály kötéshez a gyakorlatban cikk is.
Az a pici hiba, amit „úgysem lát senki”
Elhibáztál egy mintát.
Lefutott egy szem.
Egy csavart mintát rossz irányba kereszteztél.
Egy színnel arrébb csúszott az intarzia.
Megnézed közelről. Messziről. Oldalról.
Aztán meggyőzöd magad:
„Nem is látszik.”
Majd elvarrom.
Majd blokkolás után eltűnik.
Majd senki nem veszi észre.
Elkészül a nagy mű.
Felveszed.
Igazán jól sikerült.
És mit látsz?
Azt az egyetlen rossz szemet.
Mást sem.
A környezeted közben teljes meggyőződéssel állítja, hogy fogalma sincs, mit mutogatsz.
Te viszont pontosan tudod, hol van.
Innen általában két út vezet tovább: bontás vagy száműzetés a szekrénybe.
Ezért az egyik legfontosabb kötős tapasztalat:
Tudd, mikor kell bontani. Ismerd fel – és ismerd el –, amikor jelen helyzetben ez a legjobb megoldás.
Nem minden hibánál bontunk teljes sorokat – néha „műtünk”
Ha a hiba csak néhány szemet érint, ráadásul több sorral lejjebb van, nem feltétlenül kell az egész munkát visszabontani.
Ilyenkor mi „műtünk”.
A hibás szemeket célzottan leengedjük a megfelelő sorig, majd horgolótűvel vagy kötőtűvel helyesen visszaépítjük őket.
Egy lefutott szem, néhány rosszul kötött sima vagy fordított szem, sőt bizonyos egyszerűbb mintahibák így remekül javíthatók.
Minél összetettebb azonban a minta – ráhajtásokkal, fogyasztásokkal, csavarásokkal –, annál nagyobb figyelmet és annál több időt kíván a műtét. Van hogy gyorsabb és biztosabb megoldás a bontás.
A cél ugyanaz: csak annyit bontani, amennyit valóban szükséges.
Az SOS-szál: biztosítás bontási balesetek ellen
Csipkemintánál, bonyolult struktúránál vagy új mintánál érdemes előre felkészülni arra, hogy esetleg vissza kell bontani.
Erre való a mentőszál, vagy lifeline.
Egy vékony, sima, erős, lehetőleg kontrasztos fonalat átvezetünk egy biztosan helyes sor szemein. Ha később valami félresikerül, nyugodtan bonthatunk vissza eddig: a szemek a mentőszálon maradnak, nem kell egyenként vadászni őket.
Az addi rendszerében erre különösen ügyes megoldás az Addi SOS damil. Az addiClick SOS damil végén kialakított nyíláson egy fonalszál vezethető át, amely kötés közben automatikusan bekerül az aktuális sor szemeibe. Ha később bontani kell, kész az „életmentő” sor. Különösen csipkekötésnél és bonyolult mintáknál praktikus.
Nem rossz biztosítás néhány száz szemnyi csipkeminta fölött. 🙂
Visszaszedted a szemeket, de összevissza állnak?
Sebaj. Bontás után könnyen előfordul, hogy egy-egy szem nem a megszokott irányban kerül vissza a tűre.
Nem az a fontos, hogy a felszedés pillanatában minden szem katonás rendben álljon.
Az a fontos, hogy kötéskor felismerd a szem helyzetét, és ne csavard meg véletlenül se.
Ha fordítva áll, megfordíthatod a tűn, vagy ennek megfelelően szúrhatsz bele.
A szem nem sértődik meg. Csak tudd, mit csinálsz vele.
Bontani sem mindegy, hogyan bontunk
Néhány sornál sokszor a legbiztonságosabb szemről szemre visszabontani. Ha viszont húsz-harminc sort kell visszamenned, már valószínűleg kihúzod a tűt.
Na, itt kezdődik az igazi kaland.
Bontod a kötést, közben próbálod tekerni a fonalat, a lebontott szál már a lábad körül van, a gombolyag elgurult, és ha van a közelben macska, ő közben úgy érzi, végre neki is készítettél programot.
Bontani és gombolyítani egyszerre nem mindig a leghatékonyabb módszer.
Ha sok fonalat bontasz, lazán gyűjtsd a lebontott szálat, vagy kérj segítséget: egyikőtök bont, a másik teker. Nagyobb mennyiségnél motringba is rendezheted a fonalat.
A lényeg, hogy ne húzd, ne feszítsd és ne engedd egyetlen hatalmas gubanccá válni.
Nem minden fonal szeret második esélyt
Sok sima, jól sodrott pamut- vagy gyapjúfonal nagyon szépen bontható és újraköthető. Más fonalak viszont már az első bontásnál jelzik, hogy nem erre szerződtek.
Különösen óvatosan bontanám a nagyon szöszös mohairt, a bolyhos fonalakat, a boucle fonalakat, a lazán sodrott különleges fonalakat, valamint a zsenília- és bársonyjellegű fonalakat.
A szöszös szálak egymásba kapaszkodhatnak. A zsenília felülete bontás közben sérülhet, kopaszodhat, a fonal akár teljesen tönkre is mehet.
Van az a fonal, amelyik egyszerűen közli:
„Én már egyszer pulóver voltam. Második szerepet nem vállalok.”
Ezért különleges, kényes vagy drága fonalnál először mindig kisebb darabon gyakorolnám be az ismeretlen mintát, csökkentve a bontás kockázatát.
Új mintát tanulsz? Ne a legdrágább fonalon gyakorolj
Imádod azt a kézzel festett mohairt. Az első csavart-csipkés-bogyós mintádhoz viszont talán még ne ezt vedd elő.
Új technikát érdemes világos színű, sima felületű, jól sodrott, könnyen köthető és jól bontható fonallal begyakorolni. Egy egyszerű pamutfonal erre remek választás. Jól látod rajta a szemeket, könnyebb felismerni a hibát, és a fonal sem adja fel az első bontásnál.
Ha már biztosan megy a minta, jöhet a különlegesebb alapanyag.
Néha a kevesebb több
Meglátsz egy csodálatos fonalat.
Színátmenetes.
Bolyhos.
Flitteres.
Buklés.
Önmagában is látványos.
Erre kiválasztasz hozzá egy 36 soros, 24 szemes csavart-csipkés mintát, háromféle bogyóval. Nem biztos, hogy mindennek egyszerre kell szerepelnie ugyanabban a pulóverben.
Egy különleges fonal gyakran egyszerű mintával mutat a legszebben.
A simakötés, lustakötés vagy egy egyszerű strukturált minta hagyja érvényesülni magát a fonalat.
És mellékesen kisebb az esélye annak is, hogy három este múlva próbálod kideríteni, a 17. sorban hol maradt el az a ráhajtás.
„Csak még ezt az egy sort…”
Sok bontás itt kezdődik.
Fáradt vagy.
Már nem figyelsz igazán.
De csak még ezt az egy sort.
Aztán még egyet.
Másnap pedig nézed:
„Én ezt tegnap este mégis hogyan csináltam?”
Ha bonyolult mintát kötsz, sokszor jobb tíz perccel korábban abbahagyni. A kötés megvár. A hibád is megvárna – csak abból inkább ne készítsünk egy teljes mintaegységet.
A legjobb bontás az, amit sikerül megelőzni
Próbakötés, rendszeres mérés, szemszámlálás, szemjelölők, sorszámláló és összetett mintáknál mentőszál – egyik sem fölösleges pepecselés.
Ha a próbakötésed eltér a tervezőétől, előbb derüljön ki egy 15 × 15 cm-es darabon, mint egy fél pulóveren. Erről részletesebben a Miért más a próbakötés a fonalcímkén és a mintaleírásban? bejegyzésben olvashatsz.
És ha semmi baja? Akkor is bontásra ítélhetjük
Van egy másik fajta bontás is. Amikor a kötött holmi tökéletesen rendben van. Csak éppen nem használjuk.
Ott áll a szekrényben évek óta.
Nem rossz.
Nem hibás.
Egyszerűen már nincs rá szükség.
Ilyenkor miért ne kaphatna új életet a fonal?
Ebben, bevallom, nagy mester vagyok.
Egy nem hordott pamutfelsőből például nálam már lett két szuper pamutszatyor, amelyek aztán napi használatba kerültek.
A fonal végre dolgozik. Csak más munkakörben. 🙂
Pulóverből mellény, ujjából mamusz
Van olyan kardigán vagy pulóver, amely teljesen jó, mégsem kerül elő.
Túl sok van belőle.
Az ujja zavar.
Nem praktikus otthon.
Egy jó meleg mellénynek viszont nagyon is van helye a ruhatárban: melegen tartja a derekat és a törzset, miközben a kar szabadon marad.
És mi legyen a maradékkal? Például mamusz.
Egy meleg gyapjúfonalból készült házi mamusz nagyon kellemes lehet hideg padlón vagy abban az átmeneti időszakban, amikor már hűvös van, de még nem igazán kezdődött el a fűtési szezon.
Az újrahasznosításnál azonban ugyanaz az alapelv érvényes, mint új fonal választásakor:
a fonal tulajdonságának megfelelő feladatot adjunk.
Erős pamutból szatyor.
Meleg gyapjúból mellény vagy mamusz.
Finom, puha fonalból kendő, sapka vagy sál.
A fonal nem tudja, mi volt előző életében.
Nekünk kell tudnunk, mire alkalmas a következőben.
Régi kötött holmi bontásánál válogass
Egy alig hordott darab fonala sokszor szinte teljes egészében újra felhasználható. Egy sokat viselt pulóvernél viszont már érdemes alaposan átnézni. A könyöknél, mandzsettánál, hónaljnál és más erősen igénybe vett helyeken a fonal lehet elvékonyodott, kopott, bolyhos vagy sérült. Nem kell minden centimétert megmenteni.
A rossz részeket távolítsd el, és csak a jó állapotban lévő fonalat használd újra.
A hullámos lebontott fonalat motringba rendezve, kíméletesen megmosva és feszítés nélkül megszárítva sok esetben szépen ki lehet egyenesíteni.
Régen sem feltétlenül egy életre kötötték a pulóvert
Régebben, amikor a jó fonal értékesebb alapanyagnak számított, egy megunt vagy elhasználódó kötött ruhadarab fonalát természetes volt megmenteni és újra felhasználni. Nem volt ritka, hogy ugyanaz a fonal több ruhadarabot is „megélt”. Érdemes ezen ma is elgondolkodni.
Lehet, hogy az új projektedhez szükséges alapanyag már ott van a szekrényben. Csak éppen kardigánnak álcázza magát.
Amikor már csak az „ecetes olló” segít
Van az a pulóver, amit már annyit hordtunk és mostunk, hogy fonalként nem érdemes megmenteni.
A kézimunkázók régi fricskája ilyenkor:
„Ezen már csak az ecetes olló segít.”
Magyarul: ezt már nem bontjuk.
Vágjuk. 🙂
Egy összeállt, összetömörödött vagy mosási balesetet szenvedett, „nemezelődött” gyapjúpulóverből még rengeteg minden készülhet.
Tű, cérna, esetleg varrógép – és az egykori pulóverből lehet párna, táska, neszeszer, szemüvegtok, edényfogó, ülőpárna vagy akár cica- és kutyafekhely. (attól függöen mennyire volt súlyos az a baleset)
Ilyenkor már nem a fonalat mentjük.
Az anyagot hasznosítjuk újra.
Ha pedig szeretnéd elkerülni, hogy a kedvenc gyapjúpulóvered idő előtt jusson el az „ecetes ollóig”, érdemes átnézni a Kötött és horgolt holmik mosása és ápolása útmutatót is. A gyapjúnál a túl magas hőmérséklet, a dörzsölés és az erős csavarás filcesedést, zsugorodást vagy alakváltozást okozhat; a kötött darabokat pedig általában fektetve érdemes szárítani, hogy nedvesen ne nyúljanak meg.
Imádod a mintát, de nincs hova felvenned?
Imádod a csipkét.
A színes intarziát.
A norvég mintát.
A hatalmas csavart motívumokat.
Csak éppen tudod, hogy egy ilyen pulóvert soha nem vennél fel.
Semmi gond.
Nem minden gyönyörű kötésmintának kell ruhadarabbá válnia.
Öltöztesd inkább a párnáidat.
Egy párnahuzaton bátran lehet játszani olyan mintákkal és színekkel is, amelyek ruhán már túl soknak tűnnének. Készülhet tavaszi csipkés, nyári pamut, őszi csavart, téli norvég vagy karácsonyi párna.
Megváltoztatják a szoba hangulatát, évszakonként cserélhetők, és remek gyakorlófelületet adnak egy későbbi nagyobb munkához is.
A kevesebb néha több.
De egy párnán néha a több is pont jó. Még egy kuckózós takaró is sokat elbír.
Ha nem akarod lebontani
A bontás nem kötelező.
Ha a kötött darab jó állapotú és hordható, csak éppen neked már nem megfelelő, add tovább.
Lehet, hogy neked nem jó a színe, a mérete vagy a fazonja. Más viszont örömmel viselheti. Különösen igaz ez olyan fonalból készült darabokra, amelyek bontás közben sérülnének. Nem az a cél, hogy mindenáron visszanyerjük a fonalat.
Az a cél, hogy ne maradjon valami használatlanul csak azért, mert eredeti formájában már nincs rá szükségünk.
Mikor ne bonts azonnal?
Amikor dühös vagy.
Észrevetted, hogy három esti munkát vissza kell bontani?
Tedd le.
Igyál egy kávét.
Aludj rá egyet.
Másnap nézd meg újra.
Lehet, hogy „műthető”.
Lehet, hogy csak néhány sort kell visszabontani.
És lehet, hogy valóban az egésznek mennie kell.
A különbség az, hogy másnap már nem büntetésként bontasz, hanem azért, mert tudod:
ez a legrövidebb út ahhoz a darabhoz, amit valóban szeretnél.
Bontani tudni szabadság
Amíg félünk a bontástól, könnyen benne maradunk egy rossz döntésben csak azért, mert már sok munkánk van benne.
Ha viszont tudjuk, hogy a kötést vissza is lehet fordítani, sokkal bátrabban kísérletezünk.
Merünk más fonalat választani, új mintát kipróbálni, méretet módosítani, saját ötleteket megvalósítani.
És ha nem sikerül?
Bontunk.
Műtünk.
Újrakezdjük.
Vagy készítünk belőle valami egészen mást.
A fonal ettől még nem haragszik meg.
Legfeljebb a moher.
Az tud kapaszkodni. 🙂
Kapcsolódó bejegyzések
Hány szemre kezdjem? Hármasszabály kötéshez a gyakorlatban
Miért más a próbakötés a fonalcímkén és a mintaleírásban?
Addi SOS damil – mentőszál egyszerűen
Kötött és horgolt holmik mosása és ápolása
0