Miért más a próbakötés a fonalcímkén és a mintaleírásban?

Megnézed a fonal címkéjét: ott egy bizonyos tűméret és próbakötés szerepel. Aztán előveszed a kiválasztott modell leírását, és azt látod, hogy a tervező ugyanahhoz a fonalhoz nagyobb vagy kisebb tűt használ, sőt a próbakötés számai sem egyeznek.

Melyik a helyes?

Mindkettő lehet helyes.

A fonalcímkén szereplő próbakötés általános tájékozódási pont. A tervező viszont azt határozza meg, hogy az adott modellhez milyen kötött felületre van szükség.

A kettő között ezért lehet – és sokszor kell is lennie – különbségnek.

A próbakötés nem csak a fonalról szól

Amikor azt mondjuk, hogy egy fonal próbakötése például 22 szem 10 cm-en, könnyű úgy gondolni erre, mintha ez a fonal állandó tulajdonsága lenne.

Pedig nem az.

A kapott próbakötést együtt határozza meg:

• a fonal vastagsága és szerkezete,
• a választott tűméret,
• a kötésminta,
• a saját kötési feszességünk,
• és az is, milyen állapotban mérjük a kötést.

Ugyanabból a fonalból kisebb tűvel tömörebb, nagyobb tűvel lazább kötött felületet készíthetünk. Ugyanazzal a fonallal és ugyanazzal a tűvel pedig két különböző kötésminta is teljesen más próbakötést adhat.

Ezért a próbakötést mindig az adott modell összefüggésében kell értelmezni.

Mit mond meg a fonalcímke?

A fonalcímkén feltüntetett tűméret és próbakötés elsősorban arra szolgál, hogy legyen egy kiindulási pontunk.

Segít eldönteni:

• milyen vastagsági tartományba tartozik a fonal,
• körülbelül milyen tűvel érdemes először kipróbálni,
• és milyen kötési sűrűségre számíthatunk egy alap kötött felületnél.

De a fonal gyártója nem tudhatja, hogy te mit szeretnél készíteni belőle.

Zoknit? Kardigánt? Passzét? Sapkát? Laza sálat? Csipkekendőt? Hálós nyári felsőt?

Mindegyikhez más kötött felület lehet az ideális.

Mit mond meg a tervező próbakötése?

A tervező már nem általában a fonalról beszél.

Ő pontosan tudja:

• milyen fazont szeretne,
• milyen esésre van szükség,
• mennyire legyen tömör vagy laza az anyag,
• milyen mintával készül a modell,
• és milyen méretekre számolta ki a leírást.

Ezért egy konkrét modellnél a tervező által megadott próbakötés a célérték.

Nem feltétlenül a fonalcímkén szereplő értéket kell elérned.

A tűméret nem cél, hanem eszköz

Ez az egyik legfontosabb dolog, amit a próbakötésről érdemes megjegyezni.

Nem az a cél, hogy pontosan ugyanazzal a tűmérettel köss, mint a tervező. Az a cél, hogy elérd a tervező által megadott próbakötést, és közben megfelelő legyen a kötött felület.

Lehet, hogy a tervező 4 mm-es tűvel érte el a kívánt eredményt.

Ha te szorosabban kötsz, lehet, hogy ehhez 4,5 mm-es tűre lesz szükséged.

Ha lazábban kötsz, lehet, hogy 3,5 mm-rel kapod ugyanazt a próbakötést.

A szám a tűn tehát nem önmagában fontos.

Kisebb tűvel tömörebb, nagyobb tűvel lazább

Általánosságban:

kisebb tű → több szem 10 cm-en → tömörebb kötés

nagyobb tű → kevesebb szem 10 cm-en → lazább kötés

De nem egyszerűen arról van szó, hogy egyik jobb, a másik rosszabb.

A kérdés mindig az:

Milyen kötött anyagot szeretnénk kapni?

Egy zoknihoz egészen más felületre van szükségünk, mint egy lágy esésű kardigánhoz. Egy formatartó sapkát sem ugyanúgy kötünk, mint egy puha, lazán omló sálat.

Jó példa erre a 4 szálas zoknifonal

A klasszikus 4 szálas zoknifonalaknál gyakran tól–ig tűméretet ad meg a gyártó.

Ennek oka is van.

Zoknifonalból ugyanis nem csak zoknit kötünk.

Ha zoknit készítek, én inkább a megadott tűméret-tartomány alsó részét választom. A zokninál fontos a tömörebb, strapabíróbb kötött felület. Nem szeretnénk, hogy a szemek között nagy rések legyenek, és a sűrűbb kötés a kopásnak kitett részeken is előnyös.

Ugyanabból a 4 szálas zoknifonalból azonban készülhet:

• kardigán,
• pulóver,
• kendő,
• sapka,
• gyerekruha,
• vagy más könnyű kötött darab.

Egy kardigánnál már nem feltétlenül szeretnénk olyan tömör anyagot, mint egy zokninál. Itt használhatjuk a tűméret-tartomány felső részét, vagy – ha a modell és a próbakötés megkívánja – akár még nagyobb tűt is.

A fonal ugyanaz.

A feladata más.

Ugyanaz a fonal: sapka és körsál

Az extravastag fonalaknál még látványosabb lehet a különbség.

Jó példa erre a Bravo Big fonalból készült sapka és körsál, ahol ugyanabból a fonalból két különböző karakterű darab készül.

A sapkát 10 mm-es tűvel kötjük. Itt fontosabb a tartás és a tömörebb felület.

A körsálhoz viszont 12 mm-es tűt használunk. A nagyobb tűvel lazább, puhább, levegősebb kötött anyagot kapunk, ami egy sálnál kellemesebb esést ad.

A modellen belül tehát maga a funkció indokolja a különböző tűméretet.

Ugyanezt az extravastag fonalat egy még lazább sálhoz akár 12–15 mm-es tűvel is kipróbálhatjuk, ha a fonal szerkezete, a választott minta és a kívánt végeredmény ezt lehetővé teszi.

A passzét miért kötjük kisebb tűvel?

Nagyon gyakori, hogy még egyetlen ruhadarabon belül is többféle tűméretet használunk.

A passzét vagy patentmintás szegélyt általában kisebb tűvel kötjük, mint a pulóver vagy kardigán többi részét.

Például:

passzé: 3,5 mm-es tű

a ruhadarab teste: 4 mm-es tű

A fonal ugyanaz.

A kisebb tűvel kötött passzé tömörebb, rugalmasabb és formatartóbb lesz. Ez segít abban, hogy a pulóver alja, ujja vagy nyakkivágása ne nyúljon ki.

A ruhadarab testén viszont nagyobb tűvel lazább, puhább, kellemesebb esésű anyagot szeretnénk.

Itt sem arról van szó, hogy az egyik tűméret helyes, a másik pedig helytelen.

Más feladatot lát el ugyanaz a fonal a ruhadarab különböző részein.

Ugyanaz a tűméret, mégis más próbakötés

A tűméret azonban csak az egyik tényező.

Az is előfordulhat, hogy:

ugyanaz a fonal + ugyanaz a tűméret = eltérő próbakötés

Miért?

Mert más mintát kötünk.

Nem ugyanúgy viselkedik:

• a simakötés,
• a lustakötés,
• a patentminta,
• a rizskötés,
• a csavart minta,
• a jacquard,
• a hálós minta,
• vagy egy áttört csipkeminta.

Egy patentminta természeténél fogva összeugrik a kötött felületet összehúzza de rugalmas marad.

Egy csavart minta szintén keskenyebb, mint ugyanannyi szem simakötéssel, a csavart szemek összehúzzák.

Egy áttört vagy csipkeminta viszont blokkolás után jelentősen kinyílhat.

Ezért két próbakötés akkor is adhat eltérő eredményt, ha sem a fonalat, sem a tűt nem változtattuk meg.

Hálós és csipkemintánál szándékosan lehet nagyobb a tű

Egy hálós vagy áttört minta esetében sokszor éppen az a cél, hogy a kötött felület ne legyen tömör.

Nagyobb tűvel:

• jobban kinyílnak a lyukak,
• levegősebb lesz a minta,
• könnyebb lesz a kész darab,
• szebben érvényesülhet a csipke,
• és lágyabb esést kaphatunk.

Ilyenkor teljesen természetes, hogy a tervező a fonalcímkén ajánlottnál nagyobb tűt választ.

Ha ugyanazt a fonalat kisebb tűvel kötnénk meg, technikailag lehetne szabályos a kötés – csak éppen nem azt a kötött felületet kapnánk, amelyet a tervező megálmodott.

A blokkolás után is változhat a próbakötés

A próbakötést lehetőleg ugyanúgy kezeld, ahogyan majd a kész darabot fogod.

Ha a pulóvert mosni fogod, mosd ki a próbakötést is.

Ha a kendőt blokkolni fogod, a próbakötést is érdemes blokkolni.

Bizonyos fonalak és minták alig változnak, mások jelentősen kisimulhatnak, szélesedhetnek vagy éppen összébb húzódhatnak.

Különösen csipke- és hálós mintáknál lehet nagy különbség a kötőtűről éppen lekerült és a blokkolt állapot között.

A végleges méretezéshez ezért azt az állapotot érdemes mérni, amely a kész darab használat közbeni állapotához a legközelebb áll.

Melyik adatot kövessem?

Ha csak fonalat választasz, a fonalcímke adatai nagyon hasznos tájékozódási pontot adnak.

Ha viszont egy konkrét mintaleírás alapján dolgozol, akkor a modellnél megadott próbakötést kell figyelembe venned.

A sorrend egyszerű:

1. Nézd meg a tervező próbakötését.

2. Készíts próbakötést a tervezett fonalból és mintával.

3. Mérd meg a saját próbakötésedet.

4. Ha nem egyezik, változtass a tűméreten.

5. Ne csak a számokat nézd: figyeld a kötött felületet is.

Mert lehet, hogy matematikailag elérted a megfelelő szemszámot, de a kötés túl merev, túl laza vagy egyszerűen nem szép.

A próbakötés nemcsak mérés.

Egyben anyagpróba is.

És ha más fonalat szeretnék használni?

Itt lesz különösen fontos mindaz, amiről eddig beszéltünk.

Nem elég azt keresni, hogy az új fonalhoz ugyanazt a tűméretet ajánlják-e.

Azt kell megvizsgálni, hogy az új fonallal:

• elérhető-e a szükséges próbakötés,
• megfelelő-e a kötött felület,
• hasonlóan viselkedik-e az anyag,
• és alkalmas-e arra a feladatra, amelyet a modell megkíván.

Két fonal lehet hasonló vastagságú, mégis egészen más lehet a rugalmassága, esése, tartása vagy bolyhossága.

Ezért a fonalhelyettesítésnél a próbakötés különösen fontos.

A fonalcímke kiindulópont, nem szabály

Talán ez foglalja össze a legjobban:

A fonalcímke megmutatja, honnan indulhatsz. A tervező próbakötése azt mutatja meg, hová kell eljutnod az adott modellhez.

És a kettő között ott vagy te:

a saját kötési feszességeddel, a saját tűddel és a saját próbakötéseddel.

Ezért nincs egyetlen „helyes” tűméret egy fonalhoz.

Van viszont megfelelő tűméret egy adott fonalhoz, mintához és feladathoz.

És ezt a próbakötés segít megtalálni.

 

Miért kötjük a hajszálvékony mohairt mégis vastagabb tűvel?

Első ránézésre furcsának tűnhet, hogy egy szinte hajszálvékony moherfonalhoz miért ajánlunk 4, 5 vagy akár még nagyobb kötőtűt.

A magyarázat a fonal szerkezetében rejlik.

A moher és más szöszös, bolyhos fonalak esetében nemcsak a vékony magszál alkotja a kész kötött felületet. A fonalat körülvevő finom szálak, a szöszös udvar  kitöltik a szemek közötti teret.

Ezért egy nagyon vékony moherfonalból nagyobb tűvel kötött anyag sem feltétlenül tűnik lyukacsosnak vagy ritkának. A szálak körüli bolyhosság vizuálisan és tapintásra is „kitölti” a kötést.

Ha ugyanazt a fonalat túl kicsi tűvel kötnénk, könnyen elveszne az, amiért szeretjük:

• tömörebb és nehezebb lehetne a felület,
• kevésbé érvényesülne a finom szöszössége,
• csökkenne a levegőssége,
• merevebbé válhatna az anyag,
• és a moher könnyed, fátyolszerű karaktere sem tudna igazán megmutatkozni.

A nagyobb tűvel készült kötésben a szálaknak van helyük „kinyílni”, a bolyhosság pedig összeköti a szemek közötti teret.

Ezért fordulhat elő, hogy egy méteradata alapján Lace vastagságú, hajszálvékony moherfonalat jóval nagyobb tűvel kötünk, mint egy ugyanilyen méter/gramm arányú sima, tömör fonalat.

Ugyanaz a vastagsági kategória, mégsem ugyanaz a tű

Képzelj el két nagyon vékony fonalat.

Az egyik sima, erősen sodrott fonal.
A másik finom, szöszös moher.

Papíron akár hasonló vastagsági kategóriába is kerülhetnek, mégsem biztos, hogy ugyanazzal a tűvel mutatnak jól.

A sima fonal nagy tűvel könnyen valóban ritka, hálós felületet ad.

A moher esetében viszont a szöszös szálak kitöltik ezt a teret, így ugyanazzal a nagyobb tűvel könnyű, levegős, mégis összefüggő kötött felület jöhet létre.

Ez is jól mutatja, miért nem elég önmagában a fonalvastagságot vagy a méter/gramm adatot nézni.

A fonal szerkezete legalább ennyire fontos.

Ugyanaz a kendőtípus különböző fonalakból egészen más karaktert kap: a moher könnyed és fátyolos, a pamut és kevertszálas változatok pedig tömörebb, határozottabb kötésképet adnak.

Extravékony mohair fonalból kötött stóla, Kötött kedvenceink 2023-as tavaszi kiadás címlapmodell.

Ugyan az a stóla minta extravékony pamut fonalból megkötve.

Kapcsolódó bejegyzések

Ha szeretnéd jobban megérteni a fonalak vastagsági besorolását, a Lace, Fingering, DK, Worsted, Bulky vagy Jumbo megnevezéseket, olvasd el a fonalvastagságokról szóló kisokost is.

A próbakötésből kiszámított szem- és sorszámhoz pedig használhatod a Kössünk lányok Próbakötés kalkulátorát.

Ha pedig arra vagy kíváncsi, milyen matematikai elv áll a szem- és sorszámok átszámítása mögött:

A hármasszabály a kézimunkázás világában